Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó! Ugye ön is rajzolt annak idején bajuszt-szakállt (esetleg még szemüveget is) a híres emberek portréira a tankönyvekben? Képzelje, így tett a dada egyik legnagyobb művésze, Marcel Duchamp is 1964-ben. Ő Leonardo Mona Lisa című képének a képeslapjaira firkált férfias arcszőrzetet, és még betűket is írt alá. Az emberek meg nagyon sok pénzt adnak ezért (miközben az ön meg az én összefirkált tankönyveink, sajnos, egy fabatkát sem érnek). Április 15-én Londonban a Phillips 20. századi műveket felvonultató árverésének a kínálatában az egyik legfontosabb tétel Marcel Duchamp (1887–1968) egyik legendás alkotása, az L. H. O. Q. címmel – és felirattal – ellátott Mona Lisa-reprodukció, amelyre a francia képzőművész ceruzával kis bajuszt és kecskeszakállt rajzolt. A művet Duchamp először 1919-ben készítette el, méghozzá úgy, hogy Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményének egy 19, 7×12, 4 centiméteres, egyetlen színnel nyomott képeslap-reprodukciójára ceruzával rajzolta rá a férfias arcszőrzetet, a kép alá pedig a látszólag értelmetlen L. betűket írta, amelyek azonban kiejtés szerint összeolvasva könnyen az "Elle a chaud au cul" francia mondatot képesek kiadni.
/ folytatódik a helyzetkép, melyben póleon időromboló agymasturbálását Mona Lisa plézene arcsikolya / Mona Lisa magasztos és változóan ordit / csavarta ki / őbelőle / Ő, póleon Én, póleon tovább tenyésztem a Mona Lisa vigyorgást. Én, póleon lefényképezlek téged, te majd kapsz képet. Olyan gép kattan, mely kamrájában husz pöre hölgy paráználkodik vérfagyasztó szép kedéllyel. Ó, Mona Lisa, te igy paráználkodsz. Én, póleon megállitom észjárásomat, én képtelen vagyok. Leonardo... dicső Piktor... reménytelen pálcád, a kis léglökés, ernyedten sült el a... fogorvosi karosszékben... Én, póleon nem veszek át. Én, póleon meghóditok. Én, póleon képtelen vagyok csinálni. Én, póleon immár lófasz vagyok. Én, póleon látok még napot. Nem, Párizs drága nem Párizs jó és rossz drága nem, Párizsban él Varju Jancsi ő párizsi, de nekem drága Jancsi.
Duchamp az újrakészítés és az " ikonoklasztikus dadaizmus " kombinációjáról beszél. Picabia a művet a Dada mozgalom manifesztumává teszi, amelynek párizsi megalakulása valóban kortárs. Marcel Duchamp, akit már akkor felismertek, demonstrálja, hogy az egyszerű "firkálás" a képeslapot önálló alkotássá teszi. A dadaista oldal főként La Mona Lisa meggyalázásából származik, sértegetve (LHOOQ = forró a fenekében, betűket írva) és festve, a dadaistákra jellemző szójáték humoros oldaláról nem is beszélve. Marcel Duchamp gesztusát megérthetjük Leonardo da Vinci Un souvenir d'enfance című esszéjének 1910-es kiadásával, amelyben Sigmund Freud arról beszél, hogy a művész képtelen befejezni munkáját, az élet szublimációjáról a művészetben és különösen a művészetről. homoszexualitás. Ezenkívül bizonyos elméletek szerint a La Joconde modellje valóban férfi lett volna. Általánosságban elmondható, hogy a férfias nem és a női nem közötti kétértelműség Leonardo da Vincire jellemző [ref. szükséges]. Maga Marcel Duchamp ilyenkor könnyedén megváltoztatja identitását, Rrose Sélavy álnevet választja, és Man Ray nőként fényképezi le.
E-könyv olvasása Szerezze meg a könyv nyomtatott változatát! On Demand Books Amazon Keresés könyvtárban Az összes értékesítő » 0 Ismertetők Ismertető írása Információ erről a könyvről Felhasználási feltételek